LOADING CLOSE

A vércukorszint változásának hatása a diétánkra

Amikor fogyókúrázni kezdünk, akkor végül is – hatalmas akaraterővel – éheztetjük magunkat, hiszen a fogyás alaptétele, hogy kevesebb kalóriát vigyünk be, mint amennyit felhasználunk, remélve, hogy szervezetünk így a hiányt a testzsírból pótolja.

Sajnos, az összkép nem ennyire egyszerű. Pár óra alatt kiürülnek a cukorraktáraink, és a szervezetünk ilyenkor első „ijedtségében” fehérjét, azaz izomzatot kezd el bontatni. Csak az éhezés huzamosabb fennállása esetén kezd el a testünk zsírt is bontani, de az izomzat lebontása folyamatosan megmarad.

Ennek az a hosszú távú eredménye, hogy ugyan testsúlyunk csökkenni fog, de bizony jelentős mennyiségű izomzatot is vesztünk. További hátulütő, hogy szervezetünk ilyenkor takarék üzemmódba kapcsol, azaz bármilyen minimális kalóriakészletet szinte azonnal zsírrá fog alakítani, azaz zsír-izomzat arányunk a koplalás során a zsír irányába fog eltolódni.

Ezen élettani folyamatok miatt fontos, hogy hogyan diétázunk, ne csak a bevitt kalóriákra hagyatkozzunk, de mozogjunk is, hogy ezzel gátoljuk izomzatunk lebontását.

Lényeges, hogy a fogyókúra alatt többször kevesebbet együnk, így biztosítva egy alacsonyabb, de stabil vércukorszintet, illetve hogy sok zsírszegény fehérjét fogyasszunk. Ne száműzzük se a zsírt, se a szénhidrátot teljesen az étrendünkből, egyrészt a zsírban oldódó vitaminok miatt, másrészt mivel a kiegyensúlyozott diéta része kell legyen a szénhidrát, de kerüljük ezek finomított formáját (liszt, cukor).

A stabil vércukorszint ellenére bizony elfoghat minket az éhség, amikor hajlamosak lehetünk a sutba dobni az egész fogyókúrát az addig elért eredményeinkkel együtt.

Ebben segíthet a koronavirág (Calotropis gigantea) tudományosan igazolt éhségcsökkentő hatása. A növény további pozitív tulajdonsága, hogy fokozza a zsírok lebontását és közben gátolja a párhuzamos izomlebontást.