LOADING CLOSE

Hurrá nyaralunk

Az elutazást megelőző két nap már téboly. Bőröndök kinyitva, félig pakolva. Mosógép nonstop jár…

Még ezt is meg azt is vinni kéne.

A készülődés olyan aprólékossággal történik, mintha legalábbis a sarkkörön túlra készülnénk, ahol nincs bolt, hogy a hiányzó, éppen akkor nélkülözhetetlen dolgot megvegyük.

A görcsösség, a “mindent bepakoltam-e”, kitapintható.

“Beraktad a… eltetted a… hiszen az nagyon fontos… ha én nem gondolkodnék helyettetek…”

Ismerős mondatok, gondolatok?
Csak kérdezem.

Mert persze mindenki más. Van, aki rosszabb.
De hogy szavamat ne feledjem.

Tervezett indulás hajnal 4. El kéne kerülni a dugót a határon. Bepakolás az autóba.

Férj szól: “már egy szög sem fér be”.

Mire Te lecipelsz a garázsba még két hatalmas szatyrot az élelmiszer tartalékokkal. Liszt, olaj, só, cukor… ki tudja, mire odaérünk tönkre megy a Horvát gazdaság és nem lehet majd kapni.

Férj türelme fogytán…

Kezded kipakolni az autót, majd újra rakni a tetriszt.

Vicces, de így tényleg befér.

Igaz ugyan, hogy az anyósülésen a lábadat a nyakadba kell majd tenned, de befért. Öröm, boldogság.

Éjfélig ház renoválás.

Kiájulsz.

Láb szőrtelenítés elmaradt.. azt majd ott.

Mikor mindenki lement a partra és van kb fél órád magadra, hogy elkezdj FŐZNI.

Ebédet.

De még most sem kapcsolsz.

A többiek a strandon, te a tűzhely mellett.

Hiszen nyaraltok.
Nyaralsz?

Rajtad is múlik.

Este séta.
Hangulatos városka.

A velencei, a bizánci kereskedelem és gazdagság nyomai itt is ott is. Mikor gyerek megszólal.

-“Bemegyünk egy étterembe megkóstolni a helyi ez meg azt?”

Férj kedélyesen válaszol:
-“Jó ötlet, miért is ne.”

Mire végre kapcsolsz és elneveted magad a kiló ide cipelt liszten.